Balatonmáriafürdő: álmos, tikkasztó reggel a vasútállomás mellett. Fáradt anyuka körül négy gyerkőc, kislányai és kisfiai rohangásznak - négy-hat éves formák. Az anyuka az árnyékban piheg. Egyik kislánya kicsit távolabbról visszaszalad, anyja nadrágszárát ráncigálja.
- Anya!
(...)
- Anya!!! Anya!!!
(...)
- Találtunk egy biciklit!
(...)
- Fent a fán!
(......)
- Ülnek is rajta! Egy szalmakalapos néni!
(......)
- Megnézed? Megmutassuk?
- ...Nem vagyok rá kíváncsi. Megy a vonat.
A vonat lassan indul, az anyuka kézen fogja a vonakodó gyerkőcöket. Felszállnak. A kislány hátranéz, integet, felfelé, egyre felfelé, majd fordul, mintha elrepülne valami felette. Arcán hatalmas mosoly.
Egy gesztenye hull a földre, a kislány lába elé a peronra. A kislány a szívéhez szorítja, felszáll. Homlokát a koszos ablaküvegnek nyomja, és már mellette testvérei is, tabló és vonatfütty. A bajszos kalauz a földet kémlelve, szótlanul száll fel, a vonat indul, a négy gyermek az ablaknál áll, és az eget nézi. A kislány magához szorítja a nyári gesztenyét. Az anyuka felmutatja a jegyeket. A gyerekek mosolyognak és integetnek.
A vonat távolodik, szellő lebben.
Az ég üres.
Szikrázik a nap.