• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Magára hagyottan* - Első fejezet (1/1)

    |
    Bige Szabolcs Csaba képe

    Miután a gályák látványa elenyészett a látóhatár ködös messzeségében, leereszkedtem a sziklatetőről, és visszatértem házamba. Ott állt a Gyógyítás Háza közelében, ahol több hozzám hasonló ifjúval egyetemben nevelkedtem, s mélyedtem el a különféle tudományokban. Oktattak matematikát, mérnöki tudományokat, a szomszédos népek nyelvét, és az orvoslás minden módozatát. Mindenki kedve és tehetsége szerint válaszhatott, ha az oktatók is elfogadták jelentkezését. Egyszerű próbának vetették alá, elbeszélgettek a jelentkezővel, s aztán döntöttek a tanulmányozandó tárgyak tekintetében. Engem előbb a számok birodalma bűvölt el, s mivel menetközben is lehetett váltani, egy év után az orvosi ismeretek elsajátítása felé fordultam.
    Az Isteni Úr eltávozása után csendesen teltek a napok. Az emberek az eleinte eluralkodó nyugtalanság elmúltával, folytatták addigi nyugodt életüket. Ez nem kis mértékben a Tanács józan magatartásának volt köszönhető.
    A beköszöntő forró száraz évszak izzó ege, Nanur, a gonosz köpenye, mint egy katlan borult Avana
    városára. A tenger mozdulatlanul terült el, felszíne olajosan csillogott. A gályák távozása óta eltelt több mint egy évnegyed, és mindenki tisztában volt az évszakok adta lehetőségekkel. Így nem is várhatták visszatérésüket, amíg be nem következik a következő évszak, a viharos hónapokat megelőző átmeneti enyhe szelekkel és termékeny esőkben bővelkedő Erua hónapja. Mégis, mint amikor reggeli szellő fodrozza a halastavak vízét, borzongás futott át az embereken, ha az eltávozottakra gondoltak. Az irántuk való aggodalomba a saját sorsuk iránti bizonytalanság vegyült. Nem véletlenül…
    A hőség már az alig elbírhatóság határáig fokozódott. A sziklák, a házak fala, az utcák kövezete, a parti homok szinte égettek. Mezítláb nem volt tanácsos járni. Ebben az időben érkeztek suttogva terjedő hírek a Barkan hegységben élő vad törzsek mozgolódásáról. Állítólag megtámadtak és legyilkoltak egy favágó telepet. Hegyi pásztorok hozták a hírt. De mindenki tudja, milyen megbízhatatlanok ezek a pásztorok. Összehordanak mindenféle hazugságot, hogy a saját bátorságukat és nélkülözhetetlenségüket hangsúlyozzák. Minél veszélyesebbnek mutatják a körülményeket, melyben kénytelenek helytállni, annál nagyobb becsben hiszik magukat a városiak előtt, és annál drágábban számítják fel az állataikért és termékekért járó díjat.
    Mint a lopakodva közelítő áspiskígyó, úgy támadtak rá a gyanútlan favágókra, mikor azok a napi munka után az esti étkezéshez készülődtek - mesélték a pásztorok.
    Tűzben edzett hegyű nyílvesszőik a hangtalan halál üzenetét hozták. Egyetlen favágó sem élte túl az alattomos támadást. Ekkor gyorsan összeszedtek mindent, amit a táborban találtak: szerszámokat, edényeket, fegyvereket, s utána, ami maradt felgyújtották. A pásztorok a halálordítást hallva, lopakodtak a közelbe, lássák, mi történt. Bár én magam inkább azt gondolom, a váratlan zsákmány reményében osontak oda, de féltek túl közel merészkedni. Így inkább a városba jöttek, elmondani, mit tapasztaltak.
    Inimma, a Fegyverek Házának fővezére magához rendelte őket, de hogy mit tárgyaltak, arra nem derült fény. A pásztorok pedig ajándékokkal bőségesen megrakodva kocogtak vissza legelőikre.
    Nanur lassan enyhített kegyetlen halált hozó leheletén, mikor újabb aggasztó hírek keltek szárnyra. Azt suttogták a város piacán a kofák, hogy Bitami új királya - Menemi, a második - nem tartja be az évtizedek óta érvényben levő egyezségeket, és megtámadja a felségvizeire tévedő kereskedőhajókat. De tilos volt az ilyen dolgokról beszélni. Talil, az Isteni Úr első szolgája szigorú parancsot adott ki a rémhírterjesztők ellen. Akit igaztalan hírek terjesztésének vádjával bejelentenek a Tanács valamelyik szolgájánál, az megnézhette magát. Ha nem tudja ártatlanságát bizonyítani, mehet a rézbányákba. S az nem nyári üdülőpalota! A nehéz munka mellett ott van az állandó veszély is, hogy mikor törnek rájuk fosztogató rablóbandák. Minden szigorú rendelet ellenére is titokban erről beszélt mindenki. Még itt a Gyógyítók Házában dolgozó emberek sem voltak kivételek.
    - Mondd, Kegyes Uram – szólott az egyik tanítványom, aki jeles előmenetelt tanúsított az ásványi szerek ismeretében -, ugye keletről még befuthatnak a kereskedő gályáink áruval megrakva védett kikötőinkbe?
    Rangom szerint Kegyes Úr volt a megszólításom, de ezt csak a tanítványaimtól fogadtam el. Társaim, még a rangban sokkal alattam állók is nevemen szólíthattak - Numap, így egyszerűen - és ezt el is vártam tőlük. Különben az egész városban az a szokás uralkodott, hogy mindenkit a nevén szólítottak, és csak legfőbb vezetők neve mellé tették oda a rangjukat. Kivételt csak az Isteni Úr képezett, akinek tudtommal nem is volt más neve. Ő tanította meg nekünk, hogy minden lakosa a városnak egyforma ember, csak a munkájuk, feladataik mások.
    Nem válaszoltam a kérdezőnek, mert nem tudtam, mit mondhatnék. Tagadni a gondokat, a gyanút, mert az félrevezetés lett volna, de megerősíteni sem erősíthettem meg a tilalomra gondolva, annak ellenére, hogy az ügyesen feltett kérdés látszólag ártatlannak tűnt. Magamban elismertem a tanítványom talpraesettségét. Elgondolkozva simogattam a szakállamat. Ezt a szokásomat, még fiatal oktatóként vettem fel, s ha valami megzavart önkéntelenül most is így tettem. Majd hogy eltereljem a beszélgetés irányát, szakmai dolgokról kérdeztem a fiatal tanítványomat.
    - Sikerült a zöld rézkristályok porítása?
    - Íííí, igen – dadogta megszeppenve a tanítvány megértve, hogy kérdésével veszélyes vizekre evezett.
    - Részletezd, mit tapasztaltál!
    Elmúlt a veszélyes pillanat, a tanítvány belemerült a feladat elvégzésének részleteibe, hogy miként használta előbb a bronz mozsarat, majd a kőből készítettet.
    A szomszédokkal való viszony azonban tovább romlott. A hegyi törzsek és Bitami új urának árulása csak kezdetét jelentette a bajoknak. Amint tudomásukra jutott az Isteni Úr eltávozása, úgy gondolták megérett a helyzet régi sérelmeik felelevenítésére. Avana gazdagsága nagy vonzerőt képezett már eddig is a zsákmányra áhítozóknak, és most alkalmasnak hitték az időt apránként felrúgni a szövetséget, az egyezményeket. Beliszu és Anaim is mozgolódtak – elmulasztották a megígért tengeri sót elhozni a lepárlóikból.
    A Tanács komolyon vette a jeleket, ha meg is tiltotta az embereknek, hogy beszéljenek róla. Talil üzent nekem. Egyik kora reggel egy szolga a Tanács Házából agyagtáblát nyújtott át, meg sem várva, hogy a reggeli tisztálkodást elvégezzem.
    - Numap uram! Azt üzeni az Isteni Úr első szolgája, várjalak meg – jelentette ki a tanácsi szolga.
    Megjegyzem, hogy a szolga alatt mi távolról sem rabszolgát, vagy más alantos besorolású személyt értünk, hanem azt, amit Habamu papjai is mondanak magukról, hogy isten szolgái. Így értjük mi is: a Tanács szolgája, vagy a Gyógyítás Házának szolgája, mint ahogy ez vagyok én magam is.
    Megnéztem az agyagtáblát, amit gondosan egy darab kecskebőrbe csomagoltak. Egyetlen szót tartalmazott: „várunk!” Nem tétováztam sokat, gyorsan végeztem a reggeli tisztálkodással, magamra öltöttem a ruhámat, köpenyemet és intettem a szolgának, mehetünk. Tisztában voltam vele, hogy ez valami komoly súlyos ügy lehet, mert máskor nem szokott Talil ilyen kurtán-furcsán üzenni.
    Már együtt voltak Talil, Inimma, Urdsu, az íjászok parancsnoka, valamint Mesdu, a polgármester, meg még két öreg a Tanácsból.
    - Biztos hallottál te is a keringő hírekről, Numap uram – kezdte az íjászok parancsnoka, Urdasu.
    Bólintottam és vártam a folytatást.
    - Nem tűrhetjük az árulást! – heveskedett Inimma, a Fegyverek Házának főparancsnoka.
    A két öreg rosszallóan csóválta a fejét. Nem voltak hívei semmilyen elhamarkodott lépésnek. Úgy látszik Talil is velük értett egyet.
    - Igaz, hogy tűrhetetlen, de okosan kell kivédenünk a következményeket. Szó sem lehet nyílt megtorlásról!
    - Uram, újabb támadások történtek a favágóink ellen a Barkan hegység völgyében, és a kecskenyájainkból is többet elhajtottak – folytatta Inimma.
    - Tudok róla.
    - És arról is tudsz, hogy Beliszu azt üzente, ha kell a tengeri só, pároljuk magunk, vagy fizessük a dupláját nekik.
    - Igen, tudom. Párolunk mi is, de nem elegendő, annyi a megrendelőnk. De azt is tudom, hogy egy fegyveres beavatkozás beláthatatlan következménnyel járna.
    - Mit mondasz, hát?
    Mindannyian várakozásteljesen néztünk rá, és Talil, az Isteni Úr első szolgája rám mutatott.
    - Numap uram, rád gondoltam. Jól tudod forgatni a szót, elismert tudója vagy a gyógyítás művészetének és az ásványi gyógyszereknek. Elmész Bitami új urához. Majd Gamatu ad egy megbízólevelet. Ebben, mint a Gyógyítás Házának főembere megbíz téged, hogy a királynál eszközöld ki a szerződött kén mennyiségének emelését, mivel sok beteg igényli a kezelést, és köztük számosan a szomszédos városokból érkeztek.
    - Megértettem! – válaszoltam határozott hangon.
    - Tudtam, hogy nem kell csalódnom benned – bólogatott az Isteni Úr első szolgája.
    - Adok melléd két kísérőt, a csendes embereim közül – szólalt meg a polgármester, aki eddig nem szólt bele a vitába.

    *(Zsoldos Péter: Távoli tűz c. regényének "kiegészítő" része.)

    - Névmutató -

    AVANA – városállam a Gáma nevű bolygón
    Isteni Úr – a bolygón rekedt űrhajós, Avana királya
    Főemberek:
    Inimma – a Fegyverek Házának főparancsnoka
    Demgal – a nauni nép vezetője
    Ordsu – az íjászok parancsnoka
    Gamatu – főember a Gyógyítás Házában
    Laskili – a hadsereg főparancsnoka
    Mesdu – polgármester
    Tarkumi – kincstárnok,
    Szumirri – a haderő főparancsnoka
    Talil – az Isteni Úr első szolgája
    Istenek:
    Habamu Atya - főisten
    Guru, a tenger istene - Guru papjai jó csillagászok, a tenger istenének szolgái Guru évnegyede alkalmas a hajózásra.
    Erua, a kedves - papnői a szerelem mesterei
    Nanur, gonosz istenség – évnegyede a száraz időszak
    Esra - a vihar istene
    Gáma - az anya
    Szomszédok:
    Bitami - (királya Menemi, a második), Avanától keletre
    Beliszu - város keletre
    Anaim - város keletre
    Aban birodalom – gazdag kikötője Lail
    Nauni nép országa – síkság Barkan és a Nagy Sziklafal között
    Dis - szigetország
    Más:
    Barkan hegység
    Nagy Folyó, Avana városától nyugatra ömlik a tengerbe

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг