Magánmagány...
Befűződött a tű. Szúrt, húrt pengetett.
A kétség szétfoszlott,
hurok és göcs a végén
tűjével egy lett.
Hóvirágfelhő,
s egyebek bevarrására
fátylat sző ég és föld közé.
Legyen kioldott az egység,
könnyed kettőbe forrás,
sorszongorázta szorzat,
akaratlan közforgalmi báj,
nagy, széles kitérőkkel.
Plakátok bebökött, goromba mosolya.
Ábránd ott tű és a cérna.
Mindent elbírna egy kókadó széltől,
gubbasztott magánmagány.
Rutintér összefércelő gyurma, gyúrt ma
gyurmát a gyúrtba.
Tűje sehol, megette a szövet.
A megint kettőbe szakadt,
nem egység, saját tulajdonú magány,
Rozálka emlékére most kitombolta magát.
- Boér Péter Pál alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges