Macskakő szürkébe sárgát
Azt hitted szerelem
csak a csendjének kertje
tartotta fogva érces hangú
folyton ázott semmirekellő
és éjjelente tetőkön húzott szárnyaid.
Azt hitted vágy
csak a testmeleg hívott
a feletted gyűrődő
mögötted elpiruló
szemből beton és selyem paplanok közé.
Most ősz húzza lejjebb a nap végét
hangját és falevelet csap
az ablakhoz a szél amíg alszol
szűkülő ölelések bújnak meg
vastagodó sercegő kabátok alatt.
Türelmetlen villamosok
karcolnak a macskakő szürkébe sárgát
felhők árnyai a tetőkön ott
ahol lidércként topogtál éjszaka
( ismerlek már rég ).
Nyitva hagyott zuhanyzók
cseppjei hűlnek ki lassan a csempén
ők látták utoljára bőröd selyem titkait
vízcsap és fogkefék néztek rád
ahogy a törölköző a bokádra hullt.
Itt az első kávé utolsó kortyai
( persze kihűlve ismét )
Felöltöztet a péntek
és kilök az ajtón
a kulcs és egy olvasatlan email belül maradt.
___________
2020. 10. 09.
- northman alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges