Mólón
hiába éri föl a rézkilincset
a dolgaimmal együtt-nőtt gyerek
a játékkardok immár fegyverek
ingemen a ribizlinyom lőtt seb
s szivárványból-hajlított-bilincsek
a hónapokká-burjánzó hetek
mi történet volt elvegyült a tájjal
egyik a másik - így mindkettő hiány -
de zártam és nyitottam eget és lelket
nevedből enyveztem létjáró szárnyat
elhittem hogy semmit nem felejtek
s röpültem oda ahol mégsem engem vártak
próbáltam lépést tartani patakkal
felhőket dagasztottam hátha
szebb cipót tudok sütni a Napnál
de minden álmom leölte bedarálta
a mindennapok hentese
pedig utaztam volna hajókat ácsolt
a gondolat s térképekkel volt tele
a lelkem minden érintésem vitorla
iránytűm a csókod majd jött az
apály és itt maradt s megdőlt a sorsom
s ki mindig a tengert akartam
az ismeretlent a köd mögött
most itt ülök nyálkás tévedések
tüskés kudarcok s törött percek
tat-darabjai között
s a mólón ott áll a gyermek
csodálkozik
kezében papírhajó
- alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges