Mielőtt elrepednek a felhők,
sátrat ponyvázok föléd
s bolygó-távolból vigyázom
képzelt házad küszöbét,
óvnálak: ronggyá ne ázzon
ruhád, sarud, mosolyod,
ne rémítsen villámlás,
s ne fázz, mikor jég kopog,
remélj fényt, még akkor is,
ha alkonyt lehel a világ;
bár e ködben láthatatlan,
mégis nyílik a virág.