Márciusi hó
Sápadt betegként érkezik a kikelet,
Vacognak a bimbókba bújt színek.
Ideje lenne
a rügyfakasztó napsugárnak,
melengetni magányos szíveket…
Szürke felhők, kifakult ég.
Madárdallal versenyez
a böjti szél,
átfúj mindenen...
Fázósan bújik össze
két csipkebokor.
Didereg az árva
fűzfabokor ága,
egy röpke szellőtől
meg-megrebben.
Korai volt az öröm,
a hajnal dérrel köszönt.
Vagy csak
elbúcsúzni jött vissza a tél?
A levegőben szirmok szitálnak,
pedig alig van virága a fáknak.
Különös ez a márciusi hó.
Szunnyadó kerteken
puha, fehér takaró…
Nincs szebb, mi ehhez fogható.
Kiürült a tér…
Galambok tipegnek párjukat keresve –
Ölembe hull egy lenge-léptű emlék,
csábító, langyos fuvallat –
Virágba borult lelkembe
visszatér az elkószált remény…
Szívemben tavasz.
(ez már tényleg az)
Ne, most ne gondolj
a világ bajára,
csak várd a csodát,
és gondolj a nyárra!
2021. március 23.
Kép forrása: Pixabay
https://pixabay.com/hu/photos/s%C3%A1fr%C3%A1ny-vir%C3%A1gok-tavaszi-vir...
- D. Bencze Erzsébet alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges