Már nem álmodom
Ha biztatnál, ha bátorítanál,
mert néha nagyon félek,
ha éreznéd, hogy rettenet
nélküled az élet…
Hiába sírok érted,
a könnyek egyre mélyebb űrt vájnak
a létezés keservén.
Mégis,
mintha egy kórus dalolna néha valahol,
– angyalok talán, vagy a boldogság-madár –
s valaki imát mormol halkan velem:
Istenem, segíts, a fájdalomban
ne vesszek el!
Már nem álmodom,
az álom messze elkerül,
talán, mert valahol, láthatatlanul,
ott van a legszebb biztató;
valaki felrajzolta az égre.
Bár hiába nyúlok érte,
felhő takarja éppen,
de fülemben hallik a gyönyörű ének:
örökké élhetsz,
csak el ne veszítsd magad!
Ne félj! Árva nem marad soha,
aki szeretni képes!
Illusztráció: Mira, Boldogságmadár
http://www.panoramio.com/photo/134109803
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges