Máhr Gábor: Szája a létnek
Egy életédenképében
vágyom halálom ízére.
Én voltam betű a papírra,
s te vagy, aki kiradírozza.
Egy lány arcába mosolygok,
s mint Odüsszeusz, bolyongok,
réz kígyók ölelnek körbe,
s még én vagyok nimfaölben,
kitaposom az utamat,
megtaposom önmagamat
és ha már ezerszer megtapostam,
úgy jártam, mint könyvben a lapokkal,
mit annyit lapoztam,
hogy a végére jutottam.
Szája a létnek hallatlan,
végül is én meghallgattam,
s ha az édenillat megjön,
bennem a szerelem flörtöl.
- Vendégek alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges