Két tenyeremben tartom
a lélegzeted szemeim
befelé fordított reflektorok
csak a falakon belüli tájig látok el
messze messze vinne a láb.
A kedvenc vonatom ami
vágányok nélkül húz félre
megállók nélküli halk utazás
ha maradnál még párnámnak
takarómnak ha maradnál még.
Szerelem barnuló szobákban
bolyongok hívlak a hangok
neved koppanásait ejtik a szívre
hajnaltalan nappalok égetnek el
tátongó órákban égetnek el.
Valami lassan a kilincsre ül
megmozdul az ajtó
égre karcolt hold szalad el
át a ruhámon éget a bőrre
ezüsttel éget mélyen a bőrre.
Én itt ülök mozdulatlan
lassú esők hajthatatlan áradások
mosnak el puszta kézzel
várom hogy….
várom..
2013-03-03