Lúdtollak
Fekete lúdtollak görbülnek
a fokozatos elmaradás fölé.
Penész-pólyájuk köréd vajúdik,
holtan születsz meg magad mögé.
A boltozat repedt.
Szánkon pézsmafolt.
Dördüléssel omlik
vállunkra lesz, a volt.
Gyantaként tapadsz világnyi göcsben.
Mint frissen fogott hal, ha tátog,
napra dülledt szemmel, néma görcsben:
ökölbe szorul. Egészen átfog.
Árkádsorok távol-szemzugában
megmozdul egy iszonyú tömeg.
Éjkarjai nyúlnak, egyre nyúlnak -
elfelejtek félni. Megint féltelek.
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges