Léptek
Lehunyod szemed, s veled a világ.
Tegnap holnappá lesz észrevétlen.
Az út gördül, de mennyi láb alatt!
Lépsz, s máris más lép tovább e lépten.
Nem marad más. Lábnyomok sora:
állandó átmenet, ezernyi lélek.
S hogy merre tovább, nem tudják soha,
lángra lobbannak, egymásba égnek.
Célt nem lát, csak átlobban a tájon,
de lábnyoma a földkéregbe ég.
Egy szemhunyásig élt és volt szabad:
folytatja más, mása helyébe lép.
Az egyik lép, a másik érkezik,
nincs, nem volt, és nem is lesz soha.
De mégis, két szempillantás között
úttá válik vándorok sora.
Százszor halunk, százszor megyünk tovább,
két dobbanás közt egyre elveszünk.
Hiába őriznénk még, felejtünk,
míg magunk is utakká leszünk.
Minden volt s lesz között kis halál:
egy szemhunyás csak. Nincs, ki fájjon.
Szellemképes utak folynak át
a megváltásra váltott változáson.
Kik elkísértek, egyszer elbúcsúznak,
utak válnak, külön megyünk tovább.
Kitárod kezed, és előrelépsz,
lehunyod szemed, s veled a világ.
- Kovács-Cohner Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges