Lélekvirágok
(Gál Magdolna kiállítására)
égbolt zománcát
(mely a mindenség maszkja)
erdők borostáit
vetések sörényét lekaparva
kék zöld sárga lángok
szirmán sütődik a Tér új alakja
a fényt oszlopok hiánya tartja
nincs mélység és magasság
esetlen geometria
nincs forrás csupán a hangja
s egy váratlan pirkadat
a Kertet kihajtogatja