LÉLEKHÚROKON
Kép: Delacasse Bencze Erzsébet: Bíborfényben- üvegfestmény
Lassan lepergeti ritmusát a nyár,
narancsszegélyű felhőkön nyugszik,
szelíd hangon búg, mint gordonkán a húr,
valamit súg még, aztán tovább áll...
Zöld köpenyét levedli, félreteszi,
és megadón hagyja,
hogy a vörös és sárga kitakarja
belőle az utolsó, bágyadt fénysugarat...
Vigasztalásul néhányszor megcirógat,
– szívemben lágyuló dallam – ,
fakult fodra meg-megrebben.
Hangjegyek futnak át homlokom felett,
táncra perdülnek a tarka fellegekkel.
Vágyamból kifakadó gondolat
hömpölygő áradattal nekilendül,
majd a Hold ezüstjén megpihen.
Miután a cselló nem jajong,
lelkemben tovább zsong,
hol csöndet ér
a fészket rakó remény...
Varázsló, vagy gyilkos-e a vonó,
ha megöli a nyarat,
és elhúzza nótánkat az
őszbe jajdult muzsikaszó?
Csitt! Csak csendesen!
Az ősz közeleg...
2014. augusztus 25.
_________________
Versemet Rahmanyinov: Vocalise c. csodálatos muzsikája ihlette
- D. Bencze Erzsébet alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges