Látomás
(H. R.-nak)
A táj szétszóródott ékezetein
vitorlát bont lassan a kimondhatatlan.
Az örökkévalóság monogramja foszlik
a pillanat felhajtott ingnyakán.
Ketyeg a tér, kattog a mindenség mutatóujja.
A valóságon innen, de túl az álmokon
a horizont fecskecsipeszei villognak,
lobog a messzeség árnyéktalan csendje.
S hol néhány száraz ággal fércelt szürkeség az ég,
arcod világosságával megtelt szemeim
öntözik az est fekete szirmait.
- Mészáros László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges