nem ébred
mozdulatlan
levegőre nincs már
szüksége
sem rám
békés
túl van kínon
álmon
halálon
előtte az élet
a megismerés
én nem érthetem
fel nem foghatom
míg lélegzem
ébredek
mozdulok
békétlen
kínlódva
álmatlanul
mert szükségem van rá
még előttem
a halál
az ismeretlen ismerős
mosolyogni fog
szárnyai lezárják szemem
és végre látok