Konstelláció
ez a nyár olyan fehér
mint sivatagi homokból kiálló csontok
élesedik a valóság
hogy elvágja a kész tények elé állított remény
védekezőn felemelt kezeitc
a vér már elfolyt
csak lejárt szavatosságú szenteltföld
és régen kiszáradt patak posványa
kering volt és lesz tüdőkapuja között
a jelen kamráiban
apró szárnyas disznók dagonyáznak
egy elfeledett kiállítás képéről
szöktek el hogy vígan túrják szét
az öröknek hitt időrögöket
ülök a megállóban
képtelenből a lehetetlenbe tartok
ez a nyár olyan fehér
súgja egy ismeretlen
és én bólogatok
keleten a gyász színe
mely mindig váratlanul ront ránk
hitünk megpróbálni
letarolt erdők megkínzott állatok
utcára tett csecsemők
sokasodó erőszak
mind-mind fehér felhő
pokoli égetőkből kiáramló füst
látható és láthatatlan vékony határvonalán
forrón tűz a nap
fekete harisnyám mohón nyeli sugarait
húsz év múlva talán védőruhában járunk
majdani jelenünk időrögei
radioaktív hamuként hullnak az égből
s a vakító fényben előtűnnek az utak
miket már nem járhatunk be
örvendjetek hát míg lehet
fakuló fehér nyarak
minden boldogságba mártott percének
mert kiöntetik lassan az utolsó kehely
és Isten haragja végigsöpör a földön
2009.
- Mirage alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges