1
Lehullott fecske vagy akit a hűség röptetett
Túl nagynak érzed magad
az első szerelem vetítővászna előtt
Kevés az idő megfejteni
a pillanatok csepegésének kódját
Korai menni még
Sehol a híd ami a halálon át szerelmesedhez vezet
Megállsz egy kőkeresztnél
Hiszek egy
Kezded az imát de elnémulsz
amikor egy fekete madár
a megfeszített szemébe váj
2
Emberszabású terveket álmodsz
mégis minden reggel azt látod
hogy a terhek nőttek tovább az éj folyamán
A fűzfa kérgébe vésett dátumokkal
minden nyár történelem lett
Kitől kér bocsánatot a szél
ha kikürtöli vágyaidat
A legnehezebb arról lemondani ami sosem volt tiéd
Elfogadtál valakit saját sorsod helyett
Lassan beérlelik érzéseid a megzavarodott évszakok
Csak az idei fű ismétli tavalyi önmagát
A fák re-sztriptízelnek
Először néhány ezüst csillag kerül fekete ágaikra
majd ártatlanságukra egy leheletnyi zöld pánt
Végül teljes menetfelszerelésben állnak a táj színpadán
A taps elmarad
Nem értékeli senki a csodát
Pedig mindenki tudja
hogy minden csodáért fizetni kell
Olykor az életünkkel
3
Nagyfeszültségű érzelmekben élsz
Néha mégis kivágott nyelvű harang vagy
Ház nélküli ajtó
amit a sufni oldalához támasztottak
És reggel
ha a Ma benéz szobád ablakán
behívod megvendégeled elmeséled sorsod
Ő hallgat és délutánra megtelik veled
Akkor észrevétlenül becsukja maga mögött az ajtót
mert egyedül akar fájdalmában kiáltozni
miközben téged hosszú vajúdás után
a Holnap számára szerethető emberré szül
*
saját fotó