ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

     Kis kacsa úszik fekete tóban, de nem készül az anyjához Lengyelországba. Tiszta hülyeség is lenne tőle, mert hiszen innen is látja, hogy az anyját a hínárosban himbálja döglötten a hullám.
     - Meg mi az, hogy úszik a kiskacsa? - Csak úszna! De húzza a rohadt, olajtól elnehezült tollas testét a mocskos lé lefelé, ami vele még rémálmában sem fordult elő soha.
     - Na, belőlem sem csináltok kacsasültet -, sóhajtotta volna még süllyedtében, de nem volt mit. Utoljára még széttátotta csőrét egy korty levegőért, de helyette csak nehézolaj ömlött a tüdejébe. Ez még a könnyűből is sok lett volna szegénynek.
     Dr. Vörösseghy Pávián, mire beért az embervédő-egyesület laboratóriumába, aminek igazgatója volt, alig tudott utat törni a katasztrófa után a hatalmas nyüzsgésben. Önkéntes segítő lajhár makik csoportja szedte össze a parton heverő mozdulatlan, megbénult embereket. De sajnos, a legtöbb már döglött volt. A gorillák szünet nélkül cipelték a hordágyakon azokat, akik még lélegeztek. Később már a segélyhely is zsúfolásig megtelt, ezért az udvaron felállított szükségsátrakban látták el a betegeket. Ott az egyik rendházhoz tartozó, szanitéc szolgálatot ellátó bóbitás csuklyásmajmok végezték önfeláldozó munkájukat. Megállás nélkül mosták, súrolták az embereket, hogy a gyilkos méregtől megszabaduljon a bőrük.
     Alig álltak már a talpukon, mikor végre megérkezett a várva várt kanadai különrepülő, kétszáz mosómedvével. Az embereknek már a domesztikált fajtáit, a városban a házak közt, a parkok bokrainál, vagy éppen az úttestről szedték össze a fürge csimpánzok. Néhányan könnyes szemmel nézték a tehetetlenül szenvedő emberkéket, kik még reggel önfeledten hancúroztak, és örültek az életnek.
     - Hát ti mit vétettek a szegény ártatlanok? - Hol van most a Nagy Égi Irányító? -, kérdezte egy arra gördülő tolókocsiból egy szenilis, öreg görény.

     Pár nappal később a vizsgálat lezárult. Dr. Vörösseghy, csoportjával megállapította, hogy a hatalmas környezeti kárt, egy nepáli tankhajót kormányzó, részeg tengerimedve okozta, ezért szigorúan összeszidták. A másik oka a nagy emberhullásnak az volt, hogy az új patkánydopping nevű tápszer készítési folyamatánál, a kettesszámú savkeverő felrobbant. Azért megnyugtató volt, hogy az állatvilágot nem érte káros anyag, de szomorú, hogy a környezetben élő emberekre, halálos gázt tett szabaddá az explózió. Ezt a sajnálatos balesetet, a gyártó nemzetközi konszern, technikai hibákra és állati gondatlanságra vezette vissza. Ezért a nappalos büfés lajhárt és a kisegítő takarítógödényt elbocsátották. Az természetes, hogy elsőnek, az ügyeletes éjszakai bagoly repült.
     A multi cég ezután kifejezte őszinte sajnálatát, majd könnyes szemmel kifizette a mellényzsebből a több milliárd dolláros büntetést, amit Dr. Vörösseghy és a Zöldek világligája rájuk sózott.
     A katasztrófa hatására az ENSZ-ben keresztülvitték, hogy ezentúl a klóónozott bio patkány- és emberdögöket, csak higiénikus eljárás után szabad majd feldolgozni kisállat és maki tápszernek. Azt is nagy többséggel megszavazták, hogy az embervilágra azonnali halált okozó anyagok használatát, kilencvenkilenc százalékról, jövő évben drasztikusan kilencvennyolcra csökkentik.

     - Azért csodálatos, szívmelegítő érzés uraim, hogy az egész világ állatsága összefog, és egy akarattal, egy célért dobban össze - szögezte le Dr. Vörösseghy egy nemzetközi szimpóziumon. Meghatódástól remegő hangon, befejezéskép még hozzátette, hogy a környezetszennyezés miatt elhullt emberek száma, két nap óta drasztikusan csökkent. A tavalyihoz viszonyítva pedig, az elhullás arányát 0,001 ezrelékkel sikerült visszaszorítaniuk. Persze a statisztikában nem szerepelt a szokásos évvégi ritkítás, mikor is a természet védelmében, a beteg és az öreg, tehetetlen embereket szakszerűen kilövik.
     Mikor a tapsvihar elült, Dr. Vörösseghy elérzékenyült, és könnyes szemmel törölgette bepárásodott szemüvegét.

___________________________________

Illusztráció Takács Zoltán