Ki tudja?
Ki tudja, mily szándék vezeti a költőt,
amikor karcol egy emberöltőn át,
ahogyan a fecskék se látják, csak tudják
a hazavezető utat. Így megy ez nálam is
mindég, amikor harcol egymással a szív,
a tudat és karácsonykor a lélek ajándék
helyett csak néhány jó szóra vár. Megettem
én is falatjaim zömét, bár zsebemben még
néhány morzsa fél, mint én, mikor árvaként
éltem szeptembernek kellős közepén. Hosszú idő
volt az, míg a nyár őszbe hajlott, hosszú volt
bizony - lélek és test egyaránt sajgott.
De ne féljetek, már én se félek, elhalt az Ősz,
mint az agg tegnapok. Ám, ha mégis kitör
rajtam gyermek-dac sóhajom, az nem a jelennek
szól, csak elsirat. Egy furcsa kort - azt a másikat.
2011. december 22.
csütörtök 17:42
- Jagos István Róbert alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges