Kapaszkodók
Édesanyám, nem visz messzi
betegen a lábad,
enyém is a rozsda fekszi,
hogyan hordanálak.
Ülünk összecsomagolva,
szűk az idő zsákja,
magad Uram, nincsen szolga,
ki helyettünk járja.
Megroggyant bot töpörödve
ad erőt a kéznek,
kopog a kő, ahogy össze-
fájdulnak a részek.
Így kerekül ki az egész,
nem az élet csorba,
csak hát iszonyúan nehéz
beállni a sorba.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges