Kép: Michelangelo - Piéta
Megteltem bánattal...
A szív túlcsordul, holtra rándul.
Súlytalan lélek végtelen síkján
megkövült, néma fájdalom.
A sors beteljesült...
Könnyeimben ázik a világ,
imám vérző gyászba fullad.
Álmod őrzi a menny kék lugasa,
mely ott lebeg a varázsló csönd
és a megfáradt képzelet fölött.
A sóhajhullámok hátán
sűrű árnyakat sző az emlékezés,
– erőtlen gyümölcs –,
mint leváló gondolat kísért.
Az illanó homályban
ritkul a szűzi messzeség...
A mellém szegődött remény
megfakult paravánja mögött
fellobog a feltámadás fénye. –
A sírkövekre szemfödél borul.
Sírásom megtört, néma ékezet.
Holt avarban tétova léptek...
Csak a tenger zúg, az háborog,
morajlása elűzi csended.
Üdvöm tiéd.
Öröklétem leszel. –
2014. 10. 31
Versemet Karel Schulz: Kőbe zárt fájdalom - Michelangelo életrajzi regénye és a Piéta ihlette.
https://www.youtube.com/watch?v=k1-TrAvp_xs