Lenge álmok szövik leplüket,
Majd finom kézzel
Terítik fölébe éjüket.
Hajnalban csak érintelek,
Mint az első fénysugarak
Az árnyéktól vett mélyüket.
Tudom kis öröm,
Ha lelkedre száll a boldogság,
Mit érintésem okoz,
Illatos álmaidhoz
Küldtem pár csepp harmatot,
Míg a hajnal feletted bóbiskolt,
Remegtem ajkadon, s éreztem szorításod
Minden izmából villámok
Hasítottak belém, s csókod tüze
Leolvasztott dermedt szívemről egy jégcsapot!