Derékig állok az esőben,
bőrig ázom érted.
Elbújtat a köd
párába hull minden,
jó rejtekhely ösztöneimnek.
Őszi harmat nem olt szomjat.
Beledermedek a csöndbe...
Az idő kurtább lett
az ősz sürget.
Fújd le rólam a sóhajt,
s ha felenged közönyöd,
töröld le szememről a deret!
(nem menekülök)