A kerekek hangja
mozdonyszív, s dobog,
a fülkékben poggyásszá vált
fáradt utasok bóbiskolnak
az ablakból bevillanó fényben,
csak én várok ébren,
nézem a vészféket,
de nem érem el;
meghúznám,
hogy megállítsam
mint az életem,
zökkenne a vonat,
felborulna minden csomag,
én meg futnék messze,
menekülnék a pipacsoktól
fénylő végtelenbe.