KÉ(T)KSÉGEK
Az égbolt, s az óceánok,
összeér két kékség,
mit az ember összeszutykol,
mint az ébredés az álmot,
s pénzt terem e vétség.
Ki menti meg a világot,
tengernyi a rémség,
mégis minden lélek áldott,
ahogyan a szomorúból
kicsurran a szépség.
Üstbe tette már egy látnok
bűnünk erjedését,
tegyen alá tiszta lángot,
s az esztelen háborúkból
pároljon ki békét.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges