Dicső szárnyalás, tündöklő nász.
Vajfehér tüllfátyol lebben,
átszínezi a levegőt s a vizet.
Bódultan, keringve hullnak alá
a sárguló alig-boldogság után.
A víztükör lassan lecsendesedik...
Emberléptékben nem mérhető,
örök körforgás.
(Vajon nem jobb-e nekik?)
___
Kép forrása:https://szeged.hu/archiv/18590