egy kék kép őrzi álmod
összehajtod a távolságot
és tekinteted
kemény polcára teszed
hogy könnyebben tudd mondani
ég veled
mikor a föld
már összeesküdött ellened
ha elhiszed
kihűlt hited
mélyre temeted
egy kék kép őrizi álmatlanságod
rímbe szeded a boldogtalanságot
mint hervadt csokrot
mit víz vagy könny fel nem éleszt
palackba zárt mesédet
ringasd mint éhes tenger
ki megbocsát a fénynek
mielőtt hajót utast elnyel
s csókot vált a végtelennel
kék képet őrzöl szívedben
valami folytonos hínáros vágyat
vérét veszed a lángnak
hogy színe ne szökjön
hangja csituljon
hallgatsz te is
merengőn nézed
sötét kék képed
restaurálod
mint elfeledett álmot
keretét átvágod
míg öledbe folyik
mint sűrű iszap
beissza sikolyod
magába fogad