Kávé sok jéggel
Valami bolygószéli jelentéktelen bárban
ahol az éjszaka lassan hajnalt ér
a kávé még forró a vágy már hideg
a 'vigyél haza léptek a téglák közé
rejtőznek a sokasodó fény elől.
Ott van a nyálán a felhő
száján szűrődik fentről
lefelé a nevem és meztelen
ahogy lennie kell
hangtalan tengert érő tenyér.
Kortalan ősz könyökét
tűzi a váll a homlok fölé
és TV-ben ismételt filmeket
néz szinte minden este
érintésre várva a teraszon áll.
Igen boldog lenne
ha szerelmet hoznál
mikor rátöröd az ajtót
megérintenéd a forró fürdő alatt
testbeszéd- hibás ölelkezések.
Kapukat nyit műanyag városok
körútjain rohan mezítláb
kávé sok jéggel kevés cukorral
ezt hozta magával a nyárból
és néhány testetlen mosolyt.
Ahogy két tenyérrel csap
erővel egy lecsukott és
pokolian kopott zongorára
kinyílik az ajtó
felköhög egy jelentéktelen bár.
2018.08.21.
N.
- northman alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges