Viharban érkeztem,
vaksötét éjszaka,
hajlongó jegenyék,
átázott föld szaga,
és anyám volt ott még meg a bába
mikor belesírtam ebbe a világba,
a Sztálin utca nyolcban,
alig hallhatóan.
A tér, melybe majd belenőttem
később jött létre.
Nem kárhoztatom magam érte,
hogy szűk lett, sekélyes,
hogy örökre leragadtam
a bomló levélszagú parton,
a víz rohan én meg sokat alszom,
összefut a való meg az álom,
de cseppet sem bánom, hogy
keveset ismerek ebből a világból,
mert láttam, amint lábujjhegyen áll a nyár
míg felszáll s visszahull a madár,
meglendül az ág a szélben,
míg elmentem és visszatértem.
2017