ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Telünk mellé, - hozzá kapcsolódó szavakat rendelek, amik majd fogalmazáskor lelik meg méltó helyüket: forgács- aprított fa, hasogatásra váró rönkfa, kandalló... fűtött meleg otthon.

Megosztoztunk a munkán . A 'teremtés koronájához' jobban illik a neheze -, méretes kosárral
én hordtam a helyére - ami aprításra rendeltetett.
Hamar végeztem és jókor, hiszem az orrom hegye már fázott, kesztyűs kezem ujjvégei is jeleztek. Matyi kutyánk tátsaságára sem számíthattam, mert ma - csupán az utcán haladók irányába mutatott érdeklődést.
Tekintetem körbe járattam a favágó-tőkén, és lázasan elkezdtem újra hajladozni!
Néhány mozdulat után szinte megelevenedtek előttem, azok a régmúlt történések:

már árvák voltunk azon a mezőtúri, - április végi délutánon
Világosan emlékszem, hogy aznap délelőtt hózápor tartotta izgalomban az Újvárosi-iskola nebulóit; még én az ötödikes, copfos, fekete masnis vézna lányka sem tudtam magam kivonni a fenséges látványból! Délutánra a napsugarak sajnos felfalták a tetszetős, óriásra nőtt pelyheket; utánpótlás nem érkezett, hisz a levegőt borzoló tavaszi szél
elkergette a felleget.

Anyám harmincon innen, gyásza súlyától, nehezen bírt a két gyerekkel.
- Lehűlt kicsit begyújhatnánk - találta ki - jól jönne a forgács, amit szedni szoktatok! - mondta.
A téli favágás kézzel fogható nyomai még fellelhetőek voltak a Tiszti-házak belső udvarán, rendesen akadt forgács. Titokban örültem, hogy ötéves húgom szó nélkül elfutott - játszani. Hangját unos untalan hallatta , így távolról is tudtam vigyázni rá, mert anyáskodásomat szemtől-szembe ritkán tűrte!
Annyira hasznos akartam lenni, hogy az sem érdekelt, ránk esteledett. Kosárkám megtelt, tartalma biztos rejtekhelyen, - mert időközben elhatároztam, húgom részét is megszedem... már izzadtam a serénykedéstől, amikor Anyám megállt mellettem: - Hozom Mártikát - szólt csendesen.

Amikor vacsoránál Apám szóba került - akkor kaptam meg munkám jutalmát:
- Ő is meg lenne veletek elégedve! - suttogta Anyánk elérzékenyülve.

Beesteledett. Már jólesően melegedtünk a kandalló mellett.
- Jól tetted, hogy összeszedted a forgácsot - jó lesz gyújtósnak! - szólt oda az Uram;
és szavaiért - most, - különösen hálás voltam...

_______________________
2012