Jászszentandrás
Tudom már: csak álmodtam
És sosem éltem máshol,
Ide vágytam
’Bárhonnan’
Hajtva zavaros vágytól,
Keresve az Életet.
Érzem: ébredek,
Mert melengetőn,
Mint izzó sugarak
Ragyognak bennem
Csendben
Esőtlen nyarak,
Illatos szelek,
Búcsúk és találkozások,
Vöröslő lombok,
Gyerekzsivaj és neszező csend,
Gyász és ölelés,
Szemek szikrája az éjben
És a szabad ég kékje.
S anyám illata…
Mint friss esőből születő,
Múló patak a kert végén,
Észrevétlen jár át
A létezés maga.
A múltat, a jelent és a jövőt hordjuk, te meg én.
Itt élek melletted: a mindenség peremén.
- P. S. Marianna alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges