Veszteglő vonatokra várok,
csóktalan olvad a drága homály.
Vagonunk üvegére ráfagyott a pára,
félve nézek a lányra,
szép szemén a furcsa fény könny is lehet.
Lelkemre száradt régi lehelettel
zsebkendőm, a gyűrött fényezne időt,
szerelvény döccen, rozsdás síp vet hátra
fél századon túlról visszaszédülőt.