Valahányszor emlékeim
Szólítanak, csalogatnak,
Múltunkba vájt ösvényein
A lelkem visszaballag.
Éjjel most is ugyanazok
A csillagok remegtek;
Kik sokszor sugároztak ott
Vigasztalást szívemnek!
Mint ritka lombú fák közén,
Ahol halvány fény szivárog;
Meglátott ölelkezvén,
Ránk simította dús leplét,
Hallgatta suttogásod,
S takarta a fáradt estét...