Hullanak
Előtted állok, szüntelen
Lehajtva árva, bús fejem,
S a könnyek árja képtelen
Elállni, szűnni itt nekem.
Magányba rótt, sötét utak
Kacagva, nyögve tűnnek el.
Mögöttem Isten áll, kutat,
S utamra féltve enged el.
Talán belé vetett hitem
Csupán mi még előre visz,
Pedig ökölbe zárt kezem
Nyomán a sorsom oly’ komisz...
A lelkem itt Övé marad,
Habár tudom nem üdvözül,
S a bűneim kihullanak
Zörögve, ujjaim közül.
- P. S. Marianna alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges