Hová lett?
Nincs alku? Hát én alkuszom:
konspirálok, fenntartom magam.
Vállalásom világ vállalása,
mégis ellene szól minden szavam.
Kétfelé is hazug áruló vagy!
Saját hazádban idegen haza.
Menekülhetsz, de nem tud megvédeni
magadtól sem a félelmed fala.
Nincs alku, feleled. No persze —
de hát ez a megrepedt pohár,
ez a szétömlő undor, ez az este.
Nincs alku, mondod, de hová lett a nyár.
Nincs alku, bizonygatod egyre —
de hát itt ez a behorpadt alkony,
ez a hullám, amint habot vetve
ítéleteddé fröccsen szét a parton.
Munkanap virrad az ünnepekre,
a csapszék benned most is nyitva áll.
Álladon támaszkodsz lerészegedve,
nincs alku, mondod, de hová lett a nyár.
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges