Horgászverseny lesz ma
Tökfalván, a tavon,
Pistuka, a csiga
készülődik nagyon.
Mogyorófa-ágból
horgászbotot farag,
ökörnyálat csomóz,
szúnyog-csalit akaszt.
Meseszép a tó most,
liliommal teli,
Pistuka a kapást
töklevélről lesi.
Lemerül az úszó,
de csak szellő mozog,
nem pörög az orsó,
hal nélkül a horog.
Szitakötő zizzen,
majd a botra leszáll,
Pistuka meg rászól:
El ne vidd, te betyár!
Negyed óra múlva
megfeszül a zsineg,
a horgon egy sneci
légtornászként libeg.
Pistuka oly boldog,
lencsevégre kapja,
de szánja a halat,
s óvva visszarakja.
Felbúg egy nagy duda,
itt a verseny vége,
minden fogást mérnek,
hisz komoly a tétje.
Szégyelli a csiga
hogy a vödre üres:
Azt hiszik a bírák,
hogy ő nem is ügyes?
Ám felkapja fejét,
meglepetés éri,
Botcsiga, az elnök.
dobogóra kéri.
A Becsület Díjat
ma Pistuka kapja,
békák fanfárt fújnak,
s tapsol a sok hangya.