ne add el
a karácsonyfa díszeket
és ne a régi ízeket
ha ficánkol még nyelved hegyén
az a kapros lepény
és engedd a hajnalt is izzani
szedje csak
szedje
fikarcokra szét az éjt
dúlja fel csillagok nyugalmát
már mit sem ér
és
egylényegűségem
azt se zavard
egy vagyok a patakkal
az ősi szilajjal
a kacagányos paraszttal
ha áll határon réveteg
meg ne zavard
jottái az égnek feszülnek
bősz akarattal
a Homo hunionból
kopjafányit sem
nem engedünk
forralt tejben áztatom
kiflim végét
mélán
2008.09.03.