HOMÁR
A tenger kincsét a kezemre bízták,
én lekötözött ollóit figyeltem,
nem ismertem az elkészítés titkát,
a fortélyokra gondolni se mertem.
Egész nyugodt volt. Nem izgultam én se,
már egyikünk sem gondolt félelemre,
s a randevúnkon azt se vettem észre,
a nagy víz sója mint tapad kezemre.
Eltűnt előlem. Napfényben fürödtem,
a kikötőzaj majdhogy idehallott,
a konyha ott lapult alig előttem,
az idő múlt, bent lassú munka zajlott.
Majd rákvörösen jött elő egy tálon,
az érzékszervek meglepték az embert,
még suttogtam, hogy Poszeidon áldjon,
és megkóstoltam kedvéért a tengert.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges