homályos zugok
most olyan vagy, mint
egy kiábrándult idegen,
lemeztelenedve, csupasz lélekkel,
üldözötten. a szavak teljes hiánya
kering, körülötted. összefog,
mint valami zsák és csodálkozni sincs erőd.
utánad, semmi. poros utakon
rohan mögötted a köd. nem szürke
és sosemvolt fehér. talán ha
hallanád, hogy sarkadhoz ér
és láthatnád, ahogy hozzásimul
a ház falához, megértenéd, hogy
minden egyes találkozás ért valamit.
csak ki ne mondd: felesleges volt.
mert minden egymásba áramló tekintet,
a mozdulatok, ahogy végig mész az utcán,
mind-mind a hiábavalóság egymásba torkolló
állomásait hordozzák magukkal.
hát szeress. csak szeress és ne lásd
a láthatót, mert így maradsz a legigazabb.
még akkor is, ha álomszerű képzelgéseid
éjszakánkét újra és újra megfojtanak.
- zsófi alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges