ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

http://www.youtube.com/watch?v=ps64xxJq0mg

Ma van a Holocaust Emléknap (Holocaust Memorial Day). A varsói gettólázadás kitörésének évfordulója alkalmából az izraeli kormány döntésének alapján minden évben mi is megemlékezünk a második világháború 6 millió zsidó áldozatáról. Ma már szerte a világban a kegyetlen fájdalom napja lett a Holocaust Emléknap. A zsidó naptár szerinti Niszán hó 27. napja a Gergely-naptár alpján minden évben más napra esik. Maga a holokauszt szó a (görög οκαύτωμα, holokautóma szóból: „teljesen elégetett”, azaz égőáldozat, más néven Ha-Shoah (héber השואה) vagy Churben (jiddis חורבן) ) égő áldozatként ismeretes. A holocaust szó a náci Németország által kontrollált területeken a második világháború alatt végrehajtott és eltervezett népirtás neve, amelynek körülbelül hatmillió európai zsidó esett áldozatul (közülük 600 ezerre tehető a magyarságból kiszakított és elpusztított emberek száma), de a nácik minden áldozatát figyelembe véve ez a szám 9-11 millió fő között lehet. Illyés Gyula ugyan 1956-ban írta e költeményét, de mégis úgy érzem, mondanivalójában a következő részletének itt a helye:

„hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

s mert ahol zsarnokság van
minden hiában
a dal is, az ilyen hü,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.”

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról (Részlet)

http://www.youtube.com/watch?v=R8lU8viRGYo&feature=related

Magyarországon az Országgyűlés 2000-ben döntött arról, hogy 2001-től minden évben április 16-án tartják a Holocaust áldozatainak magyarországi emléknapját. Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszter a budapesti gettó felszabadításának 55. évfordulóján, 2000. január 18-án javasolta, hogy a középiskolákban minden évben április 16-án emlékezzenek meg a Holocaustról. Mára az emlékezés teljesen természetessé vált.

Ma is figyelmeztet a Holocaust emléke. Arra, hogy a szélsőséges beszédek, a kirekesztő gondolatok és az erőszakos tettek hova is vezethetnek. Radnóti Miklós Töredék című versének alábbi sorait soha nem szabad elfelejtenünk, hiszen emberségünk példája éppen abban a humánumban kell, hogy legyen, hogy figyeljünk a Másikra, segítsük az elesetteket, mert Nem szabad, hogy megismétlődjön a kor, melyben „ember embernek farkasa”:

„Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.”

http://www.youtube.com/watch?v=QN5Dm0dM8H8&feature=fvwrel

M. Fehérvári Judit

Debrecen, 2011. április 16.