ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

    - Baumgart úr – mert később illő módon bemutatkozott - rögtön elhatározta, hogy Lilla hóna alá nyúl. Atyailag felajánlotta a segítségét, mert könnyekig meghatotta a két lány szomorú története. Hogy Lillát megóvja a tapasztalatlan falusi szüzekre leselkedő veszélyektől, ezért jobb - mondta - ha magával viszi és beköltözteti az egyik lakásába, amiről még a felesége sem tud. Itt nincs kitéve mindenféle aszfaltbetyárok molesztálásának, mert manapság sajnos annyira megromlott a közerkölcs, hogy hovatovább egy úrinő egy lépést sem tehet kísérő nélkül. De még a promenádon sem. Csupáncsak azt kéri viszonzásul, hogy minden kedden egy órát vele tölthessen, persze csak szigorúan a tisztesség határain belül. És, hogy ne unatkozzon, küld neki időnként egy-két talpig úriembert időtöltésre, de legfőképpen hogy elsajátítsa tőlük a finom társalgási modort, és az illendő, művelt csevegést. Különben azt tehet, amit akar, de őrizze meg a becsületét, mert az csak egy van!
    *
    Karcos Rózsát viszont inkább a változatos, kalandos élet vonzotta, ezért Baumgart úr áthívta Gyarmatit, az egyik detektívjét, aki a szomszéd asztalnál mártogatta a főtt kolbászt a mustárba. A fiatalember megígérte a lánynak, hogy még ma este átviszi a „Kéthatos” intézménybe. Igaz ott már volt egy besúgója, de a hivatalnok odaremélte Rózsát is ügynökének. Így legalább mindkettőt tudja ellenőrizni.
    - Az már nem tartozik ide, hogy az ajánlatot a parasztlány később felháborodva utasította vissza, hogy ő tisztességes lány és ilyen undorító ocsmányságot nem tesz. Avval bízzon meg inkább finomabb hölgyeket.
    A garniszálló vidám, forgalmas élete izgatta Rózsát. Mondta is Gyarmati úrnak a második kupica likőr után, ő bizony inkább dolgozik többet kevés pénzért, mint ritkán, a bizonytalan sokért. Meg, hogy ő aztán bírja majd a strapát, ne féltsék. Így többet keres, s hamarabb tanul meg úgy viselkedni, mint egy igazi kisasszony.
    Az utóbbiról később kénytelen volt lemondania, mert hozzájuk általában csak bérkocsisok, szenesek, és a bulvárlapok szerkesztői jártak; na meg pár író is betévedt az életszagra, ha volt pár koronájuk. De kettő már bentlakással bírt.
    Művelődésre itt aztán nem volt módja a szorgos lánynak, hiszen munkája közben még a szobaajtaján a kilincsnek sem volt ideje kihűlni. A kolleganői közül meg csak Jenőke volt művelt. Írt is egy lányregényt. Igaz a könyvesboltban nem lehetett kapni, csak a vérbeli olvasók tudtak nagy nehezen hozzájutni. Sok pénzért, mert a terjesztésért börtön járt. Ez természetes, hisz a szépirodalomnak megvan az ára.
       Na, ez a Jenő kisasszony, fiúruhában járt, és az írói munka mellett, is sokat keresett, mert állandó ügyfelei voltak. Általában olyanok, akik még nem voltak benne biztosak, melyik nemhez is vonzódnak inkább.
    Rózsa egyébként egy halom pénzt hozott össze. De nem is költötte mindenfajta selyemlegényre, mint a legtöbbje.
    Lillának sem voltak nagyravágyó tervei. Ő csak Józsijával akart a szent házasságban, békeségben élni. Családot ellátni, gyereket szoptatni, gondozni és dolgozni Isten parancsolatja szerint.
    Amikor kitelt az esztendő, a tanácsos úr hálás szívvel búcsúzott védencétől, mert igazán sok pénzt hozott a hivatalnak fizetése mellé az a jutalék, amit a lány vendégeitől kapott. A nászajándékra pedig, hogy ne legyenek az ifjú párnak tétovák a kezdeti lépései a boldogság útján, egy köteg bankót adott.
    - Legyen paci a fogat elején, az istállóban tehenek is bőgjenek, s ne csak a ló dobogjon magányosan az almon. Végül ráadásnak a saját simléderes bőrsapkáját is elküldte Józsinak.
    *
    Már jó eltelt egy év, mióta Lilla - illetve már ismét Mari - hazajött a falujába.
    Józsi, aki Boszniában elszokott a dologtól, örült a rengeteg pénznek, amit kedvese hazahozott. Az első időben, még neheztelt is rá, még ha az igazat százszorosan szépítve is mesélte Mari a pesti munkájáról. Azért hamar eltűntek a kétkedő ráncok a homlokáról, mert kiszámolta, hogy ennyi pénzből nem kell neki látástól vakulásig a földet túrni, igásmarhák farát követni szántás közben, mint a többi parasztnak a faluban. Elég volt neki, ha kijár a szőlejébe, amit Mari vett neki a takaros présházzal.
     A szorgalmas Marit megbecsülték a faluban, mert világot látott, tehetős asszony lett a pesti grófnő mellett. Azt beszélik, hogy az előkelő nemes hölgy, akinél szolgált, egy láda pénzt hagyott rá örökül.
    Az ifiasszony boldog volt, mert egy kisfiúval is megáldotta az Úr, hogy csak úgy ámult a falu, hogy koraszülött létére, milyen kis hurkás vasgyúró lett az apróság. Éppolyan izmos legényke, mint az a pufók, szárnyas angyalgyerek a templomban. Anyja sokszor elnézte az oltárképen, ahogy a pocakos kis puttó olyan lelkesen fújja az arany harsonáját, hogy szinte hallani vélte még a vízhangot is a máriaüvegről.
    Ilyenkor, szívébe markolt a rettegő fájdalom.