Hitszegő
hitszegő volt a nyár –
hol a szerelem
hol a láz
a forró napok
hová tűnt a szenvedély
távoli dombhajlatokba kúszik
a délután –
társtalan estben
mit sem ér az epedés
ha jajunk visszhangra nem lel
hiába szárnyalnánk
mint sasmadár
felhők szegélyén reszket
hajnali ködbe fagy
a vágy –
levél zizzen talpam alatt
október a vén kerítő
haja már deres
ám dúsan felöltözteti a kertet
bíborban őriz öleléseket
szilaj kedvet
bolondos szavakat
megrészegült álmokat
sárgába bujtat napmeleget
sóvár tekintetet
magába szippant
rózsaillatot
s az égszínkékeket –
lelkem el caminoja
titkok tudója
végetnemérő zarándoklat
a kóborló szél
csonka szárnyakat tép
egy itt felejtett hajszál vállamon
jól megfér
az ősz és bánat
örök szimbiózisában
remegő ágakon
csitul az ének
holt avarban tétova léptek –
erdők szíve hallgat a tájon
temetőkert öleli álmom –
2019. október 19.
- D. Bencze Erzsébet alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges