• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • HERVADÓ SZÉPSÉG A VÁGY... ÖLÉBEN

    |
    Pekka képe

    1.

    Elsodor a vágy, ahogy rám feszül
    Hervadó szépségével a csalódás,
    Egykori emlékeivel beleül
    Karfa közé a fáradt vonzódás,
    Engedi - csodáljam milyen is volt ott,
    Mikor fellobbant az esti forrongás;
    Széken hagyott múltunk felsikoltott,
    Ahogy vadul ránk terült a borzongás.
    Konokul felizzott - majd halkan rikolt
    Még egyet az a késői zsongás,
    Miközben fénytelen csendben eliszkolt
    Végtelen útján a néma HALLGATÁS.

    Felidéztem: kezed a kezemben,
    Olykor reményt is vesztve, néma csendben.

    2.

    Olykor reményt is vesztve néma csendben
    Zakatol szavak között holnapunk -
    Esti fényében szent helyén, hol lakunk.
    Múló vágyak tengerén, hajónk libben,
    S mi felhőkben úszunk - dzsunkánk mélyén
    Hallgatjuk a szélben morajló felszínt,
    És az egyre halkuló dalunk végén
    Távolról a sötétség - felénk int.
    Valamit suttogott, s én nem felelek;
    Végtelen harmatot szitálva az ég
    Rám terül, hogy nyugalmat keressek,
    Hol az ELENGEDÉS lassan oszlik szét.

    A reggel ringat, otthagy egyedül -
    Keserű-édes minden, itt, legbelül.

    3.

    Keserű-édes minden, itt, legbelül,
    Ahogy kitekintek az elmúló
    Semmibe - a sziklás szirtekre terül
    Hanga zöldje és a sok, kisimuló
    RINGATÁS öblében - a szenvedés
    Kialvatlan ráncaiba bújtatva,
    Némán megkoptatta az üresedés
    Fáradt ágát. Semlyéken csúsztatva
    Konokul percet lop, s lassan lepereg
    Az a néhány porszem, s a feslett fátylak,
    Árnyékába köd párát lehelek,
    Míg a feledés útjára bocsátlak,

    Azon az elhagyott, kopár szigeten,
    Lenge és elfoszló gyolcs ingemben.

    4.

    Lenge és elfoszló gyolcs ingemben
    Feküdtem melléd egy néma alkonyon
    Darabokra tört mosollyal szívemben,
    Azon a rég elképzelt balkonon.
    A hajnal még egykedvűen jött felénk,
    Mi lehunyt szemekkel éreztük, talán
    Még újra kihajt a kis zöld meténg -
    És nem maréknyi emlék lesz; mi tompán
    Szertefoszlik. Lehullott várakozás
    Kopott halmai lépteink nyomán,
    Bennük árkot vésett a VÁGYAKOZÁS.
    Csendben ültünk, a feledés fogatán

    Walkűrök meséltek, s néma volt hangunk,
    Kiömlött romlott, léha illatunk.

    5.

    Kiömlött romlott, léha illatunk,
    Talán Freyja istennő sem szereti,
    Ha a szépség mágiájába halunk,
    Vagy csak az idejét vesztegeti -
    Ki elolvad édes ízű énekén,
    Nem is sejtve, hogy az élete buján,
    Bíbor fénnyel telefirkált regény,
    Múló éjjeli ALKUDOZÁS csupán.
    Egy csillag galaxisából elballag,
    Tétova fénye arcodra vetült,
    De halld, lenge foszlányait a dalnak
    Alkonyi hangok csendjében elmerült,

    Ott, hol mámorát itta az ajkad
    És a mindig izzó vágyam sem lankad.

    6.

    És a mindig izzó vágyam sem lankad,
    Pár eltévedt harmatcsepp - mielőtt
    Pillantásod, mint távoli csillagzat
    Fénye rám terült - simulva beleszőtt
    Időtlenséget, vadul örvénylő
    Elmúlások szimpla látomásait,
    Hajnali ébredésekből felfénylő
    Kialvatlan álmaink százait.
    Te elsuhanó éjszakáid veted,
    Párájából lehull az est kendője,
    S a DERENGÉS lenge fátyla befed,
    Mint a csillogó csermelyek redője,

    Míg velünk az éjbe bújt halk szavunk,
    Mi csendben, egymás ölében izzadunk.

    7.

    Mi csendben egymás ölében izzadunk,
    Mennyi elfelejtett álom pihen,
    A sötéthez egy kis csillogást adunk,
    Figyeli a hallgatást, fű sem zizzen.
    Derengve zárta kopott kapuját -
    A hunyó világba burkolt tanúját.
    Zsarátnok árny - ÓCSKASÁG a falakon,
    Hajnali pára ringatja, talán
    Vágyak feszülnek málló csodáinkon,
    Földbe izzadt requiem oldalán
    Pihen, míg az idő - kottáinkon
    Átírja azt a pár akkordot dalán.

    Hull fölém - miljomnyi tüze takargat,
    Csak a testem remeg, ahogy jajgat.

    8.

    Csak a testem remeg, ahogy jajgat
    Lelkem - morajától hangos hajnalon,
    Átfénylő tüzes virágot hajtogat.
    Sejtjeim koldus-öledben hagyom,
    Mint hű szeretőket, hogy lázam oltván,
    Részegítsen, öleljen tovább - nagyon.
    Csak a kora' éj maradt ott árván,
    Hogy szirmok bódító bársonya fonja
    Ringó álmod, az égi valóság lágy
    Szövetével hajadban, s bevonja
    Arcunk, hűs tavasz öblén a múló vágy,
    Mintha a SODRÁS illata folyna

    Rejtekén. Ajkam néma volt - mégis
    Megvész, mint egy elátkozott krudélis.

    9.

    Megvész, mint egy elátkozott krudélis
    Rikoltozó látomása: égből
    Hirtelen lehullott, eltitkolt fétis,
    Néhány kép elkopott foszlánya régről,
    Retinán szőtt dagerrotípiák
    Letörölhetetlen sötét rétege;
    Tornyokban - a szűkszavú novíciák
    Vecsernyére készülő éneke.
    Hallgatag barnájában az estének
    Néztelek, ez a ZSONGÁS, az mind te vagy
    És szárnya bomlik szirmok testének,
    Hol a pára ráolvad, s néha megfagy.

    Hangod bársonyán ébren álmodom,
    Csak fekszem kövekkel ékes lantodon.

    10.

    Csak fekszem kövekkel ékes lantodon,
    Bárminek formájába rejtőzz is,
    Az ÉRINTÉS titkait kigombolom,
    S az este fakó pirosa sem tövis.
    Lehunyt szemű alkonyt egy csupasz ág
    Takarja, fáradt tánca ellenszegül
    A tegnapoknak, és mint a szárazság
    Rosszkedvünk hordalékán - szétterül.
    Felissza hangunk a bágyadt hallgatás,
    Ráfeszül álmunk a málló csodára,
    Hol néha a hamis igazat ás,
    Kutatjuk, de nem jutunk a nyomára.

    Vágyunk foszlik, marad hipotézis,
    Úgy betakarnám a sötéttel - mégis.

    11.

    Úgy betakarnám a sötéttel - mégis
    Majd elolvadok, a vágy tengerén
    Eltévedt redőket simít az ég is
    Az éjszakák édes ízű énekén,
    Hogy rám terítse kopott-álmosan,
    Leplét. Távol, fű haja játszik, széllel
    Táncol még, elringatva komótosan
    Az est kapujába bámul. Kérlel
    A PIRKADÁS, vele úszik az ármány,
    Felitta rég a tüzek hamvas testét,
    S lett vászon takarta hideg márvány.
    Csak néztelek és mint a nyári esték

    Titkolt emlékeit sorsomba fojtom,
    Csillogását a hajadba sodrom.

    12.

    Csillogását a hajadba sodrom
    A nyárnak, és a szelekbe kiáltott
    Álom - megkopott képeit eloldom.
    Bekopogott az éj és megállt, ott
    Mellette, kikócolta a hajnalt, fényt
    Lopott, míg ringva álmodtam az alkonyt.
    Egy hervadó szépség koldusaként
    A pirkadat elérte, mint egy asszonyt,
    Az ég alját még karcoló fuvallat
    És SUTTOGÁS. A vágyak ölében
    Hallgat a végzet, akit - a sors vallat
    Az éjbe rejtett szótagok öblében -

    Hangtalanul, sötétségbe szórtak,
    És a szavak omló selyemről szóltak.

    13.

    És a szavak omló selyemről szóltak,
    Mint bársonnyal szőtt feslett vétkeim,
    Hol levetett múltam képei álltak,
    Árnyak takarták a hajnal székein,
    Majd ráült, mint egy derűs szélkalap
    És zúgva bekopogott az ÉBREDÉS -
    A fény nyalábjain küldött ég-darab
    Int, a függönyön játszó teremtés
    Rám néz, körbe jár, és itt van még velem,
    Mire hozzám érne - valamit üzen:
    Az élet palástja, kész gyötrelem,
    Hervadó szépség - az elhamvadt tüzem.

    Szívemben fáradt néma szavak lógtak,
    Mint nyári éjbe festett pár szótag.

    14.

    Mint nyári éjbe festett pár szótag,
    Feslett képei az alvó köveknek.
    Az érett kalász-mezők ringatóztak,
    Füveik selyemútján követtek
    Végtelen, hosszúnak tűnő utamon,
    Mit vágyból szőtt álmaimban bejártam.
    Kerestem és réveteg kutatom -
    A GYENGESÉG kapuját már kitártam,
    Vadul és kócos hajjal álmodtalak,
    Hol mindig szédült velem a párnám,
    Mint egy ködből kilépett fáradtalak
    Feküdtél az ágyamon - úgy terült rám

    Az ég, s tudtam - válladon keresztül
    Elsodor a vágy, ahogy rám feszül.

    15.
    (mesterszonett)

    Elsodor A VÁGY, ahogy rám feszül,
    Olykor reményt is vesztve néma csendben
    Keserű-édes minden, itt legbelül
    Lenge és elfoszló gyolcs ingemben
    Kiömlött romlott, léha illatunk
    És a mindig izzó vágyam sem lankad,
    Csendben egymás ÖLÉBEN izzadunk.
    Léha testem megremeg, ahogy jajgat,
    Megvész, mint egy elátkozott krudélis.
    Fekszem kövekkel ékes lantodon,
    Úgy betakarnám a sötéttel - mégis
    Csillogását a hajadba sodrom,

    És a szavak omló selyemről szóltak,
    Mint nyári éjbe festett pár szótag.

    HERVADÓ SZÉPSÉG A VÁGY... ÖLÉBEN
    /Szonettkoszorú/
    1. HALLGATÁS
    2. ELENGEDÉS
    3. RINGATÁS
    4. VÁGYAKOZÁS
    5. ALKUDOZÁS
    6. DERENGÉS
    7. ÓCSKASÁG

    8. SODRÓDÁS
    9. ZSONGÁS
    10. ÉRINTÉS
    11. PIRKADÁS
    12. SUTTOGÁS
    13. ÉBREDÉS
    14. GYENGESÉG

    15. A VÁGY... ÖLÉBEN

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг