csöndes éj van
megint
és vége van valaminek
szépen
halkan fáj
mert mindig véget ér valami
(itt kell gyengéden térdre rogyni
úgy sem lát senki)
valami
ami a valóságban
csupán szorító akarat
de az is
ami csak képzelet
mert az
maga
a lesütött szemmel átélhető
maroknyi élvezet
...
késő van már
erősödnek a hangok
gyengül az értelem
és a mellkasom is zihál...
kimegyek az erdőbe
ide járok ...Szeretkezni
meg imádkozni
istenhez
mint az erdei-vadak
jó így
jó itt
ahol az egyetlen nemes gesztus:
a légzés...
.