Határátkelők télen
Szemétdomb selymű délután volt
olyan roncstelep fényezésű percek
vonultak át a külváros szürkeségén.
Aztán előugrott a tűzfalak mögül
és rohant rohant boldogan.
Vitte a hírt hogy tél van újra
nem lesz több eperizű nyár
soha többé kivi héj színű tavasz.
Marad a zúzmara testű szerelem
a dérrel bélelt jó idő a fagyos kéj.
Szóval elviszel vagy elveszel
de a szemedben tükröződöm
dühös vagyok és éhes
kifordult szemekkel
Epylepsiában kirándulok
Orthopedyából jöttem.
Ott lógsz a felhők felett
kezedben hot-dog és hideg sör
létrát kerítek mert tudod hogy jövök
mert látni akarom amit te látsz
összébb húzni a kabátodat
feljebb rúgott csillagok közt
nevetünk azon mennyire fáj.
2019. 01. 16.
- northman alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges