• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • A harmadosztályú kupé

    |
    Kisslaki képe

    Takács Zoltán illusztrációja

    A kesebajszú kalauz, visszaadta a napszámos jegyét.
    – Ez a biléta nem jó!
    A harmadosztályú kupéban a hőségtől elpilledt utasok felkapták a fejüket. Végre valami
    esemény! A napszámos zavartan vakarta a fejét, s lenézett a lábánál várakozó vödörbe, mintha
    onnan a malteroskanáltól várna választ.
    Végül is kibökte:
    - Má’ méne’ lenne jó? -, hiszen frissen vettem Kanizsán.
    – Mert csak Berényig szól! És már elhagytuk Boglárt is. Guberálja csak elő azt a
    pénzesacskót. Büntetést fizet!
    - De kalauz úr, azért mert elaludtam?
    - Az a maga baja.
    - A pallér vár Berényben. Má’ úgyis odavan a fél napszámom. Úgy igaz, ahogy engem Kispál
    Bélának hívnak! Most mehetek vissza – fogta kezébe a vödröt, mert már lassított a vonat.
    A konduktor szó nélkül visszaadta a jegyet, de megjegyezte magának a pofát. Ha még itt
    éri később, ledobja a vonatról.
    Középső ülésen özvegy Tóth Mari terpeszkedett. Siófokra vitte a falvédőit a piacra. Ő nem
    vett jegyet, mert máma Józsi a kalauz. A keresztfia. Ezért is pakolta tele a kupét. Még a lába
    elé is jutott egy vesszőkosár, ahonnan három liba bámulta a spárgával összekötött lábú két
    csirkét. Azok ott a földön sem bírtak magukkal. Össze- összerúgtak, mert unták egymás
    közelségét.
    Igaz, Tóth Marinak nem volt papírja baromfit eladni, de a libákra már foglalót adott a
    Spitzer Salamon.
    A kupéban ülő kockásruhás úr, elkeseredve nézte a szárnyas menazsériát.
    – Lejjebb húzná az ablakot tisztelendő úr? – fordult elkínzott arccal a paphoz, aki
    breviáriumot olvasott a belső ülésen. Mellette felpattant a kövér sörfőző.
    - Majd én. Jobban elérem. – Miután betódult a friss levegő, mindenki fellélegzett. A libák
    zsibongani kezdtek, csak a csirkék acsarkodtak még.
    - Az úr miben utazik? – fordult a sörmester a snájdig vigéchez, miután visszaült.
    - Bajuszkötő, hózentráger, na meg rövidáru, nevem Hirsch Lipót - evvel szolgálatkészen
    kinyitotta a bőröndjét. Hogy abba mi minden belefért? Te jó Isten! Még a kalauz keresztanyja
    is felemelkedett, hogy jobban lássa az ügynök portékáit. Beledugta az ujjait az ezer cikkel teli
    dobozba, és értően turkált a hímzőtűs rekeszben. Fitymálta, visszadobta, majd kinyittatta a
    szalagokkal teli skatulyát. Aztán ismét a horgolótűk hegyét próbálgatta a tenyerén.
    Bélát nem érdekelte a kirakódás. Kalapját arcára billentve aludt a pappal szemben. Még a
    bajuszkötőt próbálgató sörmester se zavarta álmát.
    Már jócskán fogytak az állomások, de még nyitva volt a bőröndbolt. Az özvegy vett is
    három kötőtűt, és hét rőf kékselymet. Lipót formába lendült. A papnak el akart adni egy pipát,
    mert, ahogy mondta, keresett cikk manapság a Vatikánban. Az egyházfi nem dohányzott, de
    nem állta meg szó nélkül:
    - Milyen zsidó maga, ha még a sabbatot sem tiszteli?
    - Kérem én konvertáltam. Szombaton keresztény vagyok – vont vállat a vigéc, s
    kipillantott az ablakon. Erre sebesen inkasszált, mert már csak lépegettek a villanydúcok a
    pálya mellett. A kofa is előhúzta a csirkepárt a pad alól, és a libákra rakta, hogy könnyen
    lehessen fogni a kosarat. A vonat döcögve átkattogott a váltón, mire a napszámos felriadt.
    Kábán forgatta fejét.
    – Hol vagyunk? – kérdezte rémülten, de helyette a belépő kalauz válaszolt.
    - Siófokon! Már üzentem a csendőrért. Az őrszobán majd ellátják a baját!

    - Na te szegény! – sajnálkozott az özvegy.
    - De ha már itt fogják, segítene leszedni a pakkot?
    – Majd én kiadogatom – szólt közbe a vigéc. Miután megálltak, Kispál átvette az ablakból
    a málhát, s egy hordárkocsira rakta. Időközben odaért a csendőr. A kalauz szalutált:
    - Ez az ember utazott jegy nélkül – mutatott a rakódó legényre. A vörösképű hatóság
    dühbegurult.
    - Menjen a fenébe! Megölték a trónörökös Őfelségét, s ilyen marhasággal zavar? –
    ordította az őrmester.
    - Maga meg hordja el magát – lökte mellbe Kispált.
    A legény áldotta a sorsot, hogy éppen ma történt a tragédia. Evvel megúszott egy nagy
    verést az őrszobán.
    Időközben a merénylet hírére, tömegével szálltak fel a rémült nyaralók, hogy otthon
    legyenek a bizonytalan időkben. A vonat elindult, de a kalauz még mindig értetlenül csóválta
    a fejét a lépcsőn.
    Kispál Béla már a piac felé tolta a kordét, mikor a kofa észrevette, hogy sántít a legény.
    - Már rossz lábbal születtem. De Jolinak így is kellek. – értette félre a kofa tekintetét.
    - Attól még férfi a férfi; na de mondja, maga már reggel ide készült, nem?
    - Igen. A mátkámhoz. Itt főz a Spitzernél.
    Amíg a legény berámolt a piacon Mari bódéjába, addig az asszony egy zsákba tette a
    szárnyasokat. Bezárta a boltot, és elindultak a kikötő felé. Már sötétedett.
    - Most elmegyünk ahhoz a Jolihoz, nekem is ott van dolgom. – mondta, de Béla nem
    válaszolt, mert vállán lázongott az élőáru. A kocsit az állomáson hagyták, majd továbbmentek
    a Fürdősétány felé. Útközben izgatott csoportokba ütköztek, de Spitzernél csend volt, mert a
    főkapitány már betiltotta a zenét. Tóthné bement a vendéglőshöz, s leadta a szárnyasokat.
    Mikor kijött, egy kétkoronást nyomott Béla kezébe.
    – Na, Isten áldja, s adja, hogy boldogok legyenek ebben a gonosz időben.
    Alig tűnt el a néne, elsötétült az étterem, s kisvártatva kilibbent Ilon. Némán átölelték
    egymást. Később, mikor levegőt kapott a lány, megszólalt:
    - Spitzer úr azt mondta, hogy két hét múlva már dolgozhatsz nála, mert rövidesen hiányzik
    majd a férfikéz.
    Aztán elhallgatott a lány, nem kellettek a szavak. Némán egymásba figyelve lépegettek a
    náderdő peremén. Mire a szérűre értek, már egy ütemre dobbant a szívük. Aztán a sötét ég
    alatt jelent feledve egymásba zuhantak.
    Később Ilon boldogan nézte hanyatt fekve az eget, ahonnan imént érkezett vissza.
    Belesajdult a szíve a nagy boldogságba. Hálát adott az Úrnak, hogy olyan embert adott neki,
    aki alkalmatlan a hősi halálra. Később néha félálomban hallatszott el hozzájuk egy, egy
    hullám csobbanása, ha néha vadabbul csókolt rá a parti kövekre.

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг