ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Tizennegyedik napja kanyarog az út
katonák gyűrűjében anyám arca
gyötrőn néz az égre…
A magaslaton két lator sóhaja
ekképpen száll
régóta sorsukra várva:
„Éli, Éli! Lama sabaktáni?”…

Van erőm
majdani
szavaim ajkukra
írni…

Kőoszlop vagyok-e,
vagy madár?
Magam sem tudom már.
Sziklaszirtre, ha állok,
levetvén magam, ha
kegyel az isten
- sose bíztam ebben egészen -,
majd felmagasztal.
Sokféle átváltozás van.

Miért én legyek középen,
alászálltam a Föld gyomrába is,
kérve,
hogy Ő magához intsen.

Tizennegyedik állomás…
Lehet, nem is napok teltek el,
csak torz órái a Világegyetemnek…

Élni felelősség, kezedben
az ég oszlopait tartod,
ha elejted, rád rogy.
Pusztul a világ.
A változás másféle szele kísért.

A gyűlölet ködében minden
távolba vész,
s nem látok én sem mást,
csak azt a félelmetes
patibulum és stipes
keresztfákat
korbácsütéseim
feloldozásaként.

Sóhajt a tizenötödik
pillanat.
Pannicularia.
Köntösöm a sorsom,
ím
látom jövőm
azon a harmadnapon,
mit közelségbe hoz a Pészah…

Kisdedeket dajkálnak
szüleik
Golgotára nem
Gondolva,
s elgördül
a barlang előtti
kő is…

Valahol gyerekek sikongatnak,
míg édesanyjuk
dajkadallal ringat.

Gyönyörűséges szép
idő lesz
három óra táján
oszlani kezd az eddigi
éjsötét
már ébrednek
a kakasok
közöttük lesz Péteré is,
ki hármat kukorékolt
öntörvényűen
szomjúzva a rendet,
s Tamásnak keresztelnek
minden csecsemőt
és felzokognak
a fák
az Ég,
s a hamisak is
hamut szórnak
fejükre
ruháikat szaggatják
óhajtván
a megbocsátást
azon a
végső
harmadnapon.
________________________________
A csatolt kép a Lányom alkotása. 18 évesen készítette. Címe: "Solvere volo et solvi volo." (Oldani vágyom és oldódni vágyom.)