Hajnalodik
Ágak morajától lenyugvó alkonyon,
napfény fonta keresztül az ég réseit,
mikor az erdő lombjából fény szűrődik,
és suttog árnyékok felett lágy szenvedélyt.
Fodra ezer édes szónak - mint megannyi
barázdája az ősi és bölcs folyónak -
simítja öblükbe éjszakák részeit.
Csend van. Bársony-halk mélyén dereng a szoba,
züllött némasággal fedi a kora' éjt,
belerivall szusszanásnyi lélegzete
egy álmos sóhajtásnak; álmodik talán,
mint aki szemérmes, vagy látogatót vár,
fel sem néz rá. Bent remegve rejti a fényt
az árny - kint ölébe hull - vágyait oltván,
s már oszlik az éj:...részegítve a reményt.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges