És most ott távol
kifordított barázdákban
süllyedő ég ér a pernye
és csók színű földhöz
Partok közt nem úszni
lélegezni az illatát
így nőnek bennem
saját hullámtörők és tavak
Hajához érő ár s apályban
habzó űrt kavaró s nyúzó
ujjaim holdat simítanak
csillag pupillák esők felett
Sarokba taszított vágyak
forgatják alattam az ágyat
éjszakák nyúlnak hónom alá
röhögve löknek fejjel a falnak
Bálna léghajók kék szemei
színét fésülik a bőrömön át
hosszú éjeken át a szívbe
kávéültetvények és monszun
Akarom őt
erről sikít a hold
ezt sercegi kábult bárok
padlójában s a fejemben a szú
És most ott távol
lélegezni az illatát
ujjaim holdat simítanak
hosszú éjeken át a szívbe
2019. 07. 29.